"Akarsz dugni?" - kérdezi. "Dugni?"-kérdezem vissza. "Ja, hát dugni, kufircolni, szexelni, érted..." - mondja, én pedig rázom a fejem, hogy nem, dugni nem akarok. "Miéééért?" - tetteti a csodálkozást, és szokás szerint megnyújtja az é hangot, rájátszik.

Azt kérdezi, hogy túlmutat-e a normális munkatársi viszonyon, ha elmondja, hogy a rövidnadrágom elég jó volt?

Nem biztos, hogy pontosan így fogalmazott, mert azóta kitöröltem az üzenetét, bár ebben az égvilágon semmi durva nem volt, szerintem - szexizmus meg #metoo ide-vagy-oda - az ilyen bókokat receptre kéne felírni, és máris sokkal kevesebb nő pörgetné a fogyitablettákon keresztül a GDP-t. 

...és azt vettem észre, hogy amikor úgy beszélsz, hogy közben elmosolyodsz, akkor először mindig csak a bal oldalon húzod fel a szádat, és akkor -csak ott- picit kilátszódnak a fogaid, majd amikor befejezted, amit mondani akartál, na akkor mosolyodsz el teljesen, de már nem igazán teli szájjal.

Valamiért ez tetszik nekem, pedig nem nekem szól.

Streameljük a Spotify-ról a zenét, családi csomagban, mert így meg tudjuk osztani a a költségeket többedmagunkkal. Előfizettünk a HBO Go-ra és Netflixünk is van, úgyhogy mi már nem lopjuk a filmeket. Évi egy hosszú nyaralás a tengernél, és év közben minimum 2-3 hosszú hétvége valamilyen fürdőben. Minden sporthoz külön cipő. Adóbevallás, céges kocsi, mobilköltség elszámolás. Külön angol a gyerekeknek, mert az iskolai szart sem ér, a szülői értekezleten is mondtuk. SzMK (na jó, az nem), jótékonysági bál, hajfestés és kozmetikus. C&A alap ruhatár, Zara webshop. Takarítónő, feketén. Üzleti vacsora, olasz bor, kézműves sör. Bio arckrém, Ariel mosószer, szárítógép. Évi pár színház, nem öltözünk ki nagyon, de azért csinosak vagyunk. Választunk, de nem politizálunk.

Jobban élünk, mint az elmúltnyóccév.