Eszembe jutott egy régi barátom, Dani. Ez volt a neve, de mindenki a becenevén hívta, kivéve engem, mert nekem elmondta, hogy utálja a becenevét. Én is csak akkor daniztam, ha kettesben voltunk, ha másról beszéltem róla, akkor a becenevét használtam. Szerintem kevesen tudták, hogy valójában Daninak hívják.

Most már tényleg adjanak erre valami gyógyszert.

Egyre durvább álmaim vannak. Tegnap éjjel pl. egy hermafroditával voltam. Erős férfias vonásai voltak, izmos, de manikűrözött keze, és nagyon divatos ruhái, platform cipője, és nagyon jó illata…

Rólad álmodtam. Panelban éltél, talán valahol a Rákosrendező környékén. A lakásban vagy tizenöt szoba volt, össze-vissza nyíltak, pedig a panelok - ha nem is szépek - de azért logikusan vannak elrendezve. Beszélgettünk, és én húztam az időt, mert akkor éppen ott és veled volt nekem a legjobb. Aztán kifogytunk a témából, és nagyon lassan elkezdtem szedni a cuccomat, mire elkaptad a karomat, határozottan, de nem erősen, és megkérdezted, hogy hárfázom-e.

Egy éve történt, szex közben. Olyan szeretkezés volt, amire mindig emlékezni fogok. Nem azért, mert kitett magáért, hiszen annyira ismer már, hogy két mozdulattal el tud intézni – gyakorlatilag akármikor. Épp ez az a kiszámítható orgazmus az, ami kezd zavarni: biztosra megy, a hatékonyságra, mindig, minden körülmény között.