Összefuttotam Emillel az Ikeában. Beugrott valami csetreszért a feleségének, én meg csak meg akartam nézni valamit, ami talán jó lenne a nappaliba. Nem találkoztunk legalább 4 éve, és úgy megörült nekem, mintha legalább is pénzzel tartoznék neki, és most lehetősége lenne behajtani. Megölelt, és abban a pillanatban elkezdett udvarolni. Hű, de kurva dögösen nézel ki, mondta, de közben az volt az igazság, hogy ő meg eléggé megöregedett. Beültünk egy kávéra, és végre valakinek, akivel közös titkaink vannak elsírhattam az összes nyűgömet.