Volt egy haverom, aki csak ülve tudott cigizni. Mentünk az utcán, rá akart gyújtani, de csak akkor tudott, ha útba esett egy pad.

Fura egy fétis, na.

Ha egyszer videóklipet forgatnék erről, akkor mondjuk valamelyik Wicked Game feldolgozás lenne az alap, mert az kellőképpen nyálas, de azért annyira nem rossz, és az lenne a koncepció, hogy a képernyő a felénél meg van osztva: az egyik oldalon csak az én arcomat mutatnák, a másik oldalon meg csak az övét. Na jó, nem feltétlenül totálban az arcunkat, hanem mondjuk mellkastól felfelé. Az övé lenne a képernyő jobb oldala, az enyém pedig a bal.

Hosszú szőke haja volt, és próbáltam eldönteni, hogy frissen fodrászolták-e. Az ölében egy nagy ruhazsákot tartott, óvatosan hajtotta meg a karján, nehogy összegyűrje. Kicsit lezipzározta, és bekukkantott. Menyasszony ruha volt a zsákban, a zipzár résén majd kibuggyant a sok csipke.

Azt hallottam, hogy minden anyag a Földön, az utolsó sejtünk utolsó elektronja is az ősrobbanáskor keletkezett csillagporból való. A jobb és a bal kezünk pedig más-más csillag porából.

Tetszik ez az elmélet.

Talán, azok akik szeretik egymást, ugyanazokból a csillagokból lettek összegyúrva. És így működik a kémia.