Furcsaságaink

Volt egy haverom, aki csak ülve tudott cigizni. Mentünk az utcán, rá akart gyújtani, de csak akkor tudott, ha útba esett egy pad.

Fura egy fétis, na.

Egy másik a játszótérre járt nőket felszedni. Azt mesélte, hogy hihetetlen, mennyi alulértékelt, dugatlan anyuka van ott. A legtöbbnek elég egy-két szép szó, és máris boldogan kefélnek vele a hátsó ülésen.

Az alacsony önbecsülés ad a férfiaknak szupererőt.

Kb. ezer évvel ezelőtt (de tényleg, konkrétan még a 20. században) írtam pár erotikus novellát, ami meg is jelent. Több és naturistább volt benne a szex, mint a romantikus regényekben, de mégsem maga az aktus volt benne a lényeg, hanem a személyiségfejlődés. Aztán pár évre rá kiderült, hogy valaki szóról szóra az én írásaimat plagizálta, én pedig nem mertem kiverni a balhét.

Írói álnevet nehéz választani. Schmittpali lehetett volna.

Minden reggel hosszabb úton autózom munkába, és ebédidőben is inkább teszek plusz köröket. Zenét hallgatok nagyon hangosan, de leginkább húzom az időt, jár egy kis énidő.

És közben eresztem a káros anyagokat a levegőbe - így járulok hozzá a Föld pusztulásához.

Az egyik kolléganőm képtelen volt becsukni, vagy nyitva hagyni az ajtókat. Minden ajtót csak behajtott, és ez annyira idegesített, mert ha pici huzat volt, már rögtön kattogtatta a zárat a toknak. 

Az ismétlődő, ütemes zajok tesznek majd egyszer gyilkossá.

Általában én érkezem először, és ő általában mellém parkol le. Később, amikor látom a kocsiját az enyém mellett, akkor arra gondolok, hogy eszébe kellett, hogy jussak - legalább erről.

Az autóink meg egész nap flörtölgetnek egymással.