Általában jól vagyok. 

Tudok élni nélküled. Általában boldog is vagyok. Nem kell egésznek lenned ahhoz, hogy jól legyél. Néha elég, ha csak vagy, hiányosan, megragasztgatva.

Együtt szálltunk be a liftbe, ő rögtön benyomta a megfelelő gombokat. Az ujjait nézve nekem az jutott eszembe, hogy ha jól emlékszem - márpedig erre biztosan jól emlékszem - ő pontosan egyszer ért hozzám. Én valami miatt aggodalmamat fejeztem ki, ő pedig megnyugtatásképpen a vállamra tette a kezét. Talán 2 másodperc volt az egész, és azért is ragadt meg bennem ennyire az az ártalmatlan pillanat, mert sem előtte, sem utána soha többet nem tett ilyet.

Volt egy haverom, aki csak ülve tudott cigizni. Mentünk az utcán, rá akart gyújtani, de csak akkor tudott, ha útba esett egy pad.

Fura egy fétis, na.

Ha egyszer videóklipet forgatnék erről, akkor mondjuk valamelyik Wicked Game feldolgozás lenne az alap, mert az kellőképpen nyálas, de azért annyira nem rossz, és az lenne a koncepció, hogy a képernyő a felénél meg van osztva: az egyik oldalon csak az én arcomat mutatnák, a másik oldalon meg csak az övét. Na jó, nem feltétlenül totálban az arcunkat, hanem mondjuk mellkastól felfelé. Az övé lenne a képernyő jobb oldala, az enyém pedig a bal.