Általában jól vagyok.
Tudok élni nélküled. Általában boldog is vagyok. Nem kell egésznek lenned ahhoz, hogy jól legyél. Néha elég, ha csak vagy, hiányosan, megragasztgatva.
Aztán egyszer csak elakad a lélegzetvétel, és belemarkol a gyomromba a hiányod. Akkor majdnem meghalok.
Hogy Te hiányzol-e, vagy csak az a lehetőség, amit jelentettél – nem tudom. Sok éve már, hogy nem vagy itt, és én elég jól felépítettem magam abból a több ezer darabos puzzle-ből, amivé a halálod tört szét.
De mindig hiányzik egy darab, hogy bassza meg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.