Rólad álmodtam. Panelban éltél, talán valahol a Rákosrendező környékén. A lakásban vagy tizenöt szoba volt, össze-vissza nyíltak, pedig a panelok - ha nem is szépek - de azért logikusan vannak elrendezve. Beszélgettünk, és én húztam az időt, mert akkor éppen ott és veled volt nekem a legjobb. Aztán kifogytunk a témából, és nagyon lassan elkezdtem szedni a cuccomat, mire elkaptad a karomat, határozottan, de nem erősen, és megkérdezted, hogy hárfázom-e.
Ezen még álmomban is rettenetesen röhögtem, annyira, hogy a könnyem is kicsordult, te pedig nem értetted, hogy miért nevetlek ki. Én meg már fuldokoltam a röhögéstől, fájt a hasam, te pedig zavarban voltál, majd behoztál egy közepesen kis méretű hárfát (ezt te mondtad, mert én magamtól nem tudtam, hogy mi a standard méret), és közölted, hogy ez a belépő szint, meg kell tanulni pár akkordot, majd leültél, és pengetni kezdted a húrokat. A zene viszont nem hárfa hang volt, hanem inkább gitár, meg is jegyeztem, hogy ez sokkal menőbbnek tűnik, mint gondoltam. Elmeséltem, hogy gitározni mindig szerettem volna, de a szüleim nem engedték (valóságban nem így történt: teljesen hülye vagyok a zenéhez). Azt mondtad, hogy megtanítasz. Kérdeztem, hogy minek, mire jó az? Hogy együtt legyünk, válaszoltad, én pedig erre nem felelhettem semmit.
Végül is a gitárórából nem lett semmi, mert megjelent a családod. Népes volt, és ahogy kiderült, mindenki ott lakik veled. Az apád meg egy észak-afrikai bevándorló volt, még meg is jegyeztem magamban, hogy szerintem igazából nem ő az apád, de persze ezt nem mondhattam, mert ehhez nekem semmi közöm. Anyád szobáról szobára vezetett, még a WC-t is megmutatta (ennyire ízléstelen csempét elképzelni sem tudtam volna), de valahogy utána már sosem futottunk össze, hogy egyeztessük a hárfagitáróra ötletét.
Ezért feladtam, és felébredtem.
Próbáltam volna visszaaludni, és újraindítani a filmet, de ez már nem jött össze.
Nem kellene rád gondolnom, és meg is akarom mondani neked, hogy nem akarok rád gondolni többet. Persze soha nem fogok erről beszélni veled, csak mondom, hogy tudd.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.