Ha kirepül a gyerek, egyedül leszek mamával
Emlékszem dolgokra, amik megtörténtek a családdal
Titkaink lettek, orvosnál voltunk
Próbáltuk imával, gyufával
Majd rendebejön minden, mert tisztában vagyunk apával.

(Idő van c. film)

Emlékszem, amikor először kaptam anyámat hazugságon. Nem is igazán hazugság volt, inkább nagyotmondás, egy olyan dolgot nagyított fel, amitől az a sztori kicsit érdekesebbnek tűnt. Én viszont tudtam, mi az igazság, de simán asszisztáltam a helyzethez.

13-14 éves voltam, már nem gondoltam, hogy anyám a legtökéletesebb lény a világon, de azért alapvetően jónak ítéltem meg mindent, amit csinált. Igazából a rajtakapott hazugság sem rázta meg a világomba vetett hitet, de olyan hoppá-élmény volt: jé, az anyám is ember.

A dolgot többször is eljátszottuk, és -mint mindennel, amit sokszor ismételsz, az lett ezzel is: kezdtük is elhinni, hogy tényleg úgy történt, ahogy mondjuk. Nemrégiben meséltem valakinek ezt a sztorit, és azt vettem észre, hogy én is anyám verzióját mondom el. Akinek mondtam, már nem is tudja, hogy van egy másik igazság is, úgyhogy intézményesült hazugságunkban élünk tovább, és a kollektív emlékezet eltemeti a valóságot.

A statisztikák szerint a legtöbb nőt ért már élete során valamilyen szexuális erőszak, vagy zaklatás. Ismerted a statisztikát, mélységesen fel is háborított minden napvilágra került ügy, de úgy voltál vele, hogy Téged szerencsére 1-2 durvább beszóláson kívül nem nagyon tudtak alázni a férfiak, mert mindig is nagyszájú, magabiztos, majdhogynem férfias viselkedésű voltál, nagyon könnyedén játszadoztál a pasikkal, és a beszólógatásokat is rendszerint jól kezelted, lepattant rólad, vagy oldalzsebből ment a riposzt.

Amióta sikerült annyira megnövesztenie a haját, hogy össze tudta fogni, szinte minden nap más frizurát készített. Hajat fonni még a nagymamája tanította, de elég sok időbe tellett, mire saját magának is be tudta fonni. Főleg a tarkójánál volt problémás, mert addigra nagyon elfáradtak a vállai.

Gyerekjátékot tanított nekem. Szemben ültünk egymással, összefordítottuk a kezünket, és mintha együtt tapsolnánk, a mondóka ütemére ütött bele a tenyerembe. Aztán egy számot kellett mondanom, és arra a ritmusra kikapnom a kezemet a kezei közül.

Nevettem, mint egy gyerek. Ő is nevetett, és gyerek volt. Ha nem lett volna majdnem két fejjel magasabb, mint én, akkor az ölembe vettem és elringattam volna.

Aztán sodort magának, és nekem is egy cigit, és a zuhogó esőben elszívtuk. Átölelt, "mert fázol" - mondta.

Később már részegek voltunk, megcsókolt, és azt mondta nagyon kíván. Akarsz-e csodát látni? kérdezte, én meg azt feleltem, hogy nem fogok dugni vele egy kocsmai wc-ben. Azt mondta, nem is arra gondolt, de azt, hogy végül is mire, nem derült ki.

Oroszlán vagy, mondta később, amikor beleharaptam a nyakába, és egy kézzel kikapcsolta a melltartómat. Cuki vagy, mondtam neki én, amire kiakadt, hogy egy férfi sem akar cuki lenni. Te nem vagy férfi, egy édes fiú vagy, válaszoltam, amire kicsit megsértődött. Majd amikor elállt az eső, elszívtunk még egy cigit az istenhátamögötti vasútállomás peronján ülve, és egészen hajnalig hülye történeteket meséltünk egymásnak. Emlékszem, rettenetesen hideg volt a beton, odaadta a dzsekijét, hogy arra üljek rá.

Megjött a vonat, én pedig felszálltam.

Soha többet nem találkoztunk.