Ha kirepül a gyerek, egyedül leszek mamával
Emlékszem dolgokra, amik megtörténtek a családdal
Titkaink lettek, orvosnál voltunk
Próbáltuk imával, gyufával
Majd rendebejön minden, mert tisztában vagyunk apával.(Idő van c. film)
Emlékszem, amikor először kaptam anyámat hazugságon. Nem is igazán hazugság volt, inkább nagyotmondás, egy olyan dolgot nagyított fel, amitől az a sztori kicsit érdekesebbnek tűnt. Én viszont tudtam, mi az igazság, de simán asszisztáltam a helyzethez.
13-14 éves voltam, már nem gondoltam, hogy anyám a legtökéletesebb lény a világon, de azért alapvetően jónak ítéltem meg mindent, amit csinált. Igazából a rajtakapott hazugság sem rázta meg a világomba vetett hitet, de olyan hoppá-élmény volt: jé, az anyám is ember.
A dolgot többször is eljátszottuk, és -mint mindennel, amit sokszor ismételsz, az lett ezzel is: kezdtük is elhinni, hogy tényleg úgy történt, ahogy mondjuk. Nemrégiben meséltem valakinek ezt a sztorit, és azt vettem észre, hogy én is anyám verzióját mondom el. Akinek mondtam, már nem is tudja, hogy van egy másik igazság is, úgyhogy intézményesült hazugságunkban élünk tovább, és a kollektív emlékezet eltemeti a valóságot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.