Gyerekjátékot tanított nekem. Szemben ültünk egymással, összefordítottuk a kezünket, és mintha együtt tapsolnánk, a mondóka ütemére ütött bele a tenyerembe. Aztán egy számot kellett mondanom, és arra a ritmusra kikapnom a kezemet a kezei közül.
Nevettem, mint egy gyerek. Ő is nevetett, és gyerek volt. Ha nem lett volna majdnem két fejjel magasabb, mint én, akkor az ölembe vettem és elringattam volna.
Aztán sodort magának, és nekem is egy cigit, és a zuhogó esőben elszívtuk. Átölelt, "mert fázol" - mondta.
Később már részegek voltunk, megcsókolt, és azt mondta nagyon kíván. Akarsz-e csodát látni? kérdezte, én meg azt feleltem, hogy nem fogok dugni vele egy kocsmai wc-ben. Azt mondta, nem is arra gondolt, de azt, hogy végül is mire, nem derült ki.
Oroszlán vagy, mondta később, amikor beleharaptam a nyakába, és egy kézzel kikapcsolta a melltartómat. Cuki vagy, mondtam neki én, amire kiakadt, hogy egy férfi sem akar cuki lenni. Te nem vagy férfi, egy édes fiú vagy, válaszoltam, amire kicsit megsértődött. Majd amikor elállt az eső, elszívtunk még egy cigit az istenhátamögötti vasútállomás peronján ülve, és egészen hajnalig hülye történeteket meséltünk egymásnak. Emlékszem, rettenetesen hideg volt a beton, odaadta a dzsekijét, hogy arra üljek rá.
Megjött a vonat, én pedig felszálltam.
Soha többet nem találkoztunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.