Judit

Juditot akkor ismertem meg, amikor még dohányoztam, és reggel munkába menet megálltam a töltésen elszívni egy cigit. Ha biciklivel voltam, akkor ez volt a dohányzóhelyem. A reggeli napsütésben nagyon tetszett, ahogy a fény össze-vissza ugrabugrál a fák levelei között.

Már messziről láttam, hogy közeledik. Korábban is járt már erre, de olyankor csak eltekertünk egymás mellett. Fiatal volt, talán 25 éves, kicsit kerekebb, nagyon szőke, és nagyon rövid a haja. Piercingek, tetoválások. Most odagurult mellém.

“Ne haragudj, megállhatok én is itt? Itt szoktam reggelizni.” – kérdezte.
“Persze. De csak ha nem zavar a cigi.” – feleltem.
“Én is dohányzom.” – mondta.

Aztán még vagy négyszer találkoztunk így reggelente, mindig ugyanannál a padnál. Én cigiztem, ő reggelizett, és közben mesélt. 

Az egyik közeli üzemben dolgozott, operátorként, de egyébként nagyon értelmes lány volt. Kérdeztem, miért nem tanult többet. Azt mesélte, hogy egy kis faluból származik, és a családjának volt egy kis gazdasága, neki meg 3 bátyja. Folyton a fiúkkal volt, imádta az állatokat, állatorvos akart lenni. Agrár középiskolába ment, ahol megismerkedett egy végzős lánnyal, és nagyon jó barátok lettek. Aztán egyszer már nem csak barátok voltak. Judit ugyanis leszbikus, ezt kb. a második alkalommal mesélte el, bár őszintén szólva ez mondjuk tökéletesen egyértelmű volt, ahogy ránéztem az első pillanatban. Természetesen titkolták a kapcsolatukat. Harmadikos volt, amikor meghalt az anyja, az apja ivott, a gazdaság nem nagyon ment jól, Judit meg megunta, és lelépett a barátnőjéhez. Az apja őrjöngött, a bátyjai egymás után, és néha egyszerre mentek érte, de sosem tudták elvinni.

Később persze szakítottak a barátnővel, és akkor megpróbálta felvenni az apjával a kapcsolatot, de az öreg teljesen elzárkózott. Az egyik bátyja “megbocsátott” neki azért, hogy meleg, de a másik kettő nem vesz róla tudomást. Pénzt sosem kapott tőlük, a sulit meg majd befejezi estin, de akkor épp négy műszakban melózott a gyárban. Volt egy lány a műszakjában, aki persze férjnél volt, de szerinte abból lehetett volna valami.

Az utolsó találkozásunkkor azt mondta, hogy jó velem beszélgetni, és a múltkor előbb ért ide, mint én, úgyhogy inkább ment még egy kört, nehogy elkerüljük egymást. Másnap én szabadságra mentem, aztán amikor legközelebb arra tekertem, már nem volt ott. Sose mondtam neki, de remélem, összejött, amit szeretett volna.