Mosógép

Pakolom be reggel a mosógépet. Időzítőre teszem, épp addigra fog kimosni, amire hazaérek.

Egy tizenpár évvel ezelőtti emlékkép ugrik be. Lepukkant albérlet, kisebb volt, mint most a nappalink. A fürdőszoba pedig akkora, hogy ha bementél, mindent elértél álló helyzetből. A főbérlő mégis bepasszírozott egy felültöltős, ezer éves Hajdú mosógépet, aminek a csövét bele kellett lógatni a kádba. Persze, hogy sokszor elfelejtettük betenni, és olyankor úszott a lakás - meg az alattunk lakók is.

Nyilván azt a mosógépet nem lehetett programozni, ezért csak akkor mostunk, ha otthon voltunk. Vagy benne poshadtak a ruhák órákig. Ma is emlékszem a tekerős gomb kattogására, a feliratok le voltak kopva, ezért úgy kellett beállítani, mint a széf feltörésekor a számzárat: hallgatni, hogy mikor kattan annyit és úgy... Természetesen párszor elrontottuk a tekerést, és kifőztük a ruhákat.

Tizenpár évvel ezelőtt megesett, hogy reggel, álmosan, kócosan, trikóban és bugyiban ráhajoltam a mosógépre, ő pedig mögém lépett, megölelt és simogatott, és úgy, reggel, munka előtt gyorsan szexeltünk egyet. Aztán ebédidőben elugrott értem a puttonyos kocsival, és még egyszer dugtunk hátul. Este pedig "rendesen" az ágyban szeretkeztünk, hosszan, szenvedélyesen.

Ma pakolom be a modern, időzítős, design-os mosógépet, beprogramozom digitálisan, és ha letölteném az appot, akkor a telefonomról is tehetném mindezt. A cső a falban van elvezetve, úgyhogy nem fog többet kifolyni a víz, és nem kell sztetoszkóppal hallgatni, hogy jó programra kattant-e a gomb. Jó ez a mosógép, szeretem. De az a régi Hajdú - az azért hiányzik.