Ahogy csapkodja a billentyűzetet, az egész felsőteste bemozog. Ha a jobb kezével üti le a gombot, akkor balra billen ki a feje, mintegy ellensúlyozva az erőt, amit kifejt a kezével, ha a ballal, akkor értelemszerűen a másik irányba. Szögegyenes, seszínű, sűrű vállig érő haja pedig szigorúan lengedezve követi a feje mozgását.
Rendkívül vehemensen gépel, mintha minden dühét a billentyűzeten akarná levezetni. Az összes fojtott méreg, szexuális vágyakozás, kimondatlan káromkodás, vagy elhalasztott ölelés a gombokon csapódik le.
Mindegy, hogy mit ír: kedveset (sosem ír kedveset) vagy lecseszőset, a billentyűzet iránti agresszió konstans.
Ahogy egyre többet néztem, rájöttem, hogy nem is az erőt kívánja a feje billegetésével ellensúlyozni, hanem lejátsza a mondandóját a fejében, és tulajdonképpen: gesztikulál.
Ami azért érdekes, mert élőszóban sosem mutat semmit az arcával: beszéd közben kizárólag a szája mozog. Még a tekintete is üres, ő a tökéletes pókerarc.
Ezzel szemben a monitor mögött -ha e-mailt olvas, akkor folyamatos az állán lévő pattanásokat basztatja, ha ír, akkor pedig a fent leírt jelenség figyelhető meg.
Van, aki csak egy monitor mögött mer önmaga lenni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.