A lány olyan 14-15 lehetett. Feltűnően rövid farmershortban volt, ami egészen magasra felért. A bő pólója pedig be volt tűrve. Tudta, hogy nagyon vékony a dereka, és ez a szett még jobban kiemeli, hogy milyen karcsú. Nagy, dús és hosszú, de seszínű haja volt, és feltűnően pattanásos volt a lába. Milyen szerencsétlenség, gondoltam, állandóan szívhat a begyulladt szőrtüszők miatt.
Aztán megfordult. Az arca is olyan semmilyen volt – nem volt se szép, se csúnya, nem volt sminkelve, ellenben a körmei nagyon aprólékos manikűrözésen eshettek át nemrég.
Az apjára hasonlított, aki egy alacsonyabb, köpcös, inkább ötvenes pasi volt, feltűnően fiatalosan öltözve. A lány teljes testével az apja felé fordult, de nem beszéltek. A telefonját nyomkodta unottan, és néha megpiszkált valamit a polcon, és megkérdezte, hogy megveheti-e. Az apja semmire nem mondott nemet, így egyre több értelmetlen édesség gyűlt a futószalagon.
Eközben apa második felesége, a magas, vékony, de borzasztó elálló fülű mostoha pakolta az árukat a kocsiból, miközben egy kb. 5 éves, feltűnően elálló fülű kisfiú lógott rajta. A lány enyhe megvetéssel figyelte az újasszonyt, és a margarint, amit a nő választott, lefikázta. A feleség hasonlóan negatív hullámokat sugárzott a lány felé, miközben a kisfiú próbált a lánynak valamit elmesélni. A lány nem törődött a gyerekkel, de minden gesztusával az apja figyelmét igyekezett felkelteni.
Apu nem választott a két nő között, ehelyett igyekezett észrevétlenül beleolvadni a rágók és cukorkák közt a környezetbe, szó nélkül pakolta a szalagról a kocsiba vissza a vásárolt holmit, és mielőtt még az asszonykája fizetett volna, a lánnyal és a kisfiúval együtt – a mostohát meg nem várva, lassan elindult a kijárat felé.
Szuper hétvége vár rájuk, gondoltam, és mélységesen együtt tudtam érezni a lánnyal, aki nyilvánvalóan lojális az anyjához. Az első feleség biztosan gyűlöli az új nőt az új gyerekkel, és biztosan öregebb és megviseltebb, mint az elálló fülű második. Mondjuk, lehet, hogy a füle nem áll el.
Sírni lett volna kedvem. Ha elhagysz, vagy én elhagylak, légyszi ígérd meg, hogy nem lesz több gyereked. Te csak nekem csinálhatsz gyereket! Nem bírnám elviselni, hogy más gyerekét is úgy szeresd, mint az enyémeket.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.