Tudod mit kérek szülinapomra? Vagy karácsonyra. Bár tőlem a fogtündér is adhatja, csak olyan jó lenne...
... egy nap veled. Elmehetnénk az Őrségbe, hajnalban indulnánk, lehet vinnénk a bicikliket is. Útközben sokszor megállhatnánk kávézni útszéli benzinkutakon, de olyanon, ahol rendes presszógép van, mert az automatás kávét nem szeretem. Aztán amikor az egyik kis helyes faluba érünk, leszedjük a bicikliket, és fel-le tekergünk egész nap. Ha nem bírom a hegymenetet, akkor tolom. Ha pedig tetszik egy kiskocsma, akkor oda beülünk, ha nem, akkor megyünk tovább. Már este lesz, mire a parasztházhoz érünk, és rakunk tüzet, ahol szalonnát fogunk sütni. Összecsípnek majd a szúnyogok, és fogunk látni hullócsillagot.
... vagy ha ez nem jön össze, akkor csak 12 óra veled. Felülünk a vonatra, és elutazunk a Dunakanyarba, megmásszuk a Prédikálószéket. Felfelé nagyon lassan megyünk majd, és sokszor megállunk, a kilátónál egy-két órát is eltöltünk, leülünk a fűbe és megesszük az előre csomagolt szendvicseket. Lefelé elkezd majd fájni a térdem, ezért cikk-cakkban tudok csak menni, de majd kenünk rá sportkrémet, az mindig segít. Izzadtan és porosan szállunk vissza a vonatra, de meg kell majd nézni a kullancsokat, és már csak meleg víz lesz a kulacsban. Ezért leszállás után az első utunk a restibe vezet majd, hogy igyunk egy gépi kólát.
...de ha ez sem jó, akkor elég lenne csak egy délután, menjünk egy kört a Margitszigeten. Találkozzunk a 4-es 6-os megállójánál, és ballagjunk körbe lassan, a kutyásokat kerülgetve, majd menjünk át a pesti oldalra és sétáljunk végig a Rakparton. Fotózkodjunk minden szobornál hülye pózokban, tegyünk megjegyzéseket az emberekre, beszéljünk angolul és hitessük el a járókelőkkel, hogy külföldiek vagyunk.
... ha ez sem, akkor adj nekem egy órát, és menjünk fussunk egy pár kilométert, lehetőleg valami dimbes-dombos terepen. Ott találkozunk, vizet kell vinni, de azt a kocsiban hagyjuk, mert különben végig kluttyogna a kezünkben. Bemelegítünk, majd mutatok jó gyakorlatokat, amitől nem fog fájni a lábad, és olyan lassan futunk, hogy simán tudjunk közben beszélgetni. Politizálni fogunk, vagy semmiségekről beszélünk, és amikor felfutottunk a csúcsra, csinálunk egy szelfit. A kocsinál aztán lenyújtunk, biztosan nem tudod nyújtott lábbal megérinteni a bokádat.
... és ha ez sem fér bele, akkor csak igyunk egy kávét valamikor, én fizetek. Bár akkor ez meg milyen ajándék már?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.