Unfriend

Zsuzsi meséli, hogy végre megkérték a kezét. Mutatja is a gyűrűt, akkora kő van benne, mint a fejem. Igen, Párizsban. A pincérek be voltak avatva, nagggyon romantikus volt. Miközben meséli, folyton babrálja a gyémántos szart az ujján, csak akkor hagyja abba, amikor cigit kunyerál, és gyorsan elszívja, mielőtt János megjön.

János a BMW-vel érkezik, baszott nagy, azt hinném, ezzel a belvárosban tuti nem lehet leparkolni. De le lehet, egy ekkora kocsi mindig csinál magának helyet. János a korához képest azért nem csúnya, de nagyon alacsony, szerintem ha Zsuzsi magassarkúban van, simán rálát a kopaszodó fejére. János odahajol hozzá, és szájon csókolja, én meg azt nézem, hogy Zsuzsi szinte minden testrészével próbál hátrálni előle, úgy, hogy közben visszacsókol. Nem őszinte, ezt tökéletesen látom, értem, érzem. Ezt követően minden mozdulata, minden érintése teljesen mesterkélt.

Igazából, egy ideje nem kerestem Zsuzsi társaságát, és mostanra rá is jöttem, hogy miért. Mert pontosan tudtam, hogy el fog jönni az a pillanat -ami a találkozó után el is jött, este, viberen-, hogy meg fogom mondani Zsuzsinak, mit gondolok.

Hogy nem szereti Jánost. Hogy kurvára nem kellene hozzámennie. Hogy a pénzéért, a kényelmesnek hazudott életért van vele. Hogy ez a pompa és rongyrázás csak arra jó, hogy elfedje azt a mérhetetlen boldogtalanságot, ami rá vár. Hogy mekkorát csalódtam benne, hogy a shopping, a drága utak és a személyi edző többet ért neki, mint a személyisége.

Biztos vagyok benne, hogy rohadt szar érzés lehet, amikor a barátod ezt írja neked. Természetesen nem számítottam köszönömre, hanem arra, hogy elküld a picsába. Ezt is tette, megspékelve a szokásos “egyedül a világ ellen” hozzáállással. Én viszont nem tudom tovább nézni szó nélkül, ahogy a vesztébe rohan. Úgyhogy akkor inkább nem nézem. Ezt is megírtam. Gondoltam, szép végszó lesz, de azt azért neki sikerült überelnie. Teátrális lezárásokban mindig nagy volt: kiírta a facebookra, hogy ma ismét bebizonyosodott, amit a nőkről mindig is gondolt: ha a barátjuk olyan mérhetetlenül szerencsés, mint ő, mert egy remek ember, mint a János vele akarja összekötni az életét, akkor nyilván ezek a nők rögtön irigykedni és ármánykodni kezdenek, és minden lehetséges módon megpróbálják az ő boldogságukat összetörni. De az ő kapcsolatuk aztán erős, mint a szikla, viszont nem fogja válasz nélkül hagyni ezeket a támadásokat, vehetjük ezt fenyegetésnek is. Ezért azt kéri, hogy akit nem érdekel vagy zavar az ő szerelmük, az törölje magát az ismerősei közül, és ő is így tesz, ha úgy sejti, hogy ez lehet a helyzet. Majd belinkelt egy képet valami idézettel.

Aztán törölt az ismerősei közül.