Álmomban leszedték a bal mellemet.
Elmentem vizsgálatra, és a nővér közölte, hogy ezt bizony le kell kapni, és már adta is be az érzéstelenítőt, és vágta le a cuccot, az egészet, nem baszakadott. Nem tartott tovább 2 percnél, egy fogorvosi székben végezte el, aztán bekötötte, és adott egy nagyon furcsa, hosszúkás, gumiból készült implantátumot. Szürke volt, és furcsa volt a szaga.
Aztán közölte, hogy kész vagyunk.
Nekem fontos meetingre kellett mennem, felöltöztem egy fehér blúzba, de a mellem nem töltötte ki a ruhát. Néztem magam a tükörbe, és bőgtem. A legjobban az emberek sajnálkozásától féltem. Bejött a legszebb pasi a szobába, és én a földön ülve sírtam. Mondani akart valamit, de elzavartam. Még egy picit ácsorgott zavarában, aztán elment. Újra megnéztem magamat a tükörben, és nagyon soványnak látszottam bal mell nélkül, de lehet, hogy már a jobb sem volt meg. Próbáltam kitömködni a melltartót azzal a béna implantátummal, de úgy néztem ki, mint amikor gyerekkoromban zoknit dugtam a pólóm alá.
Nem hittem el, hogy ennyire szerencsétlen vagyok, pedig végül is nem néztem ki annyira rosszul. Arra gondoltam, hogy majd megcsináltatom a melleimet olyanra, amilyet mindig is akartam volna.
Csak előtte túl kell ezt élni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.