Nem csöpögött le a fagyi

Arra emlékszem, hogy csak egy nyamvadt biciklink volt, és vagy te tekerted, és én ültem a vázra, vagy én, és akkor cseréltünk. A másik opció a kormány volt, de ehhez azért vagányabbnak kellett lennünk. Ha a vázon vittelek, akkor egészen szét kellett nyitni a combomat, hogy tudjam tekerni a pedált, ha pedig a kormányon, akkor nagyon óvatosan, és finoman kellett megmozdítani, mert a súlyod nyomása alatt minden irányváltás erősebb lett. Aztán egyszer szereztünk rá egy csomagtartót, és akkor eldőlt a dolog, mert onnantól mindig ott utaztunk. Az tekerés szempontjából nem volt különösebben problémás, de annak, aki hátul ült, szét kellett tartania a lábát, hogy ne érjen le, és nekem egy idő után nagyon megfájdultak az izmaim.

A lakótelep hatalmasnak tűnt, de minden zegzugát ismertük. Nemrég jártam arra, tudtad, hogy igazából nem is szélesek az utcák? A rakétamászóka persze nincs már meg, mint ahogy a betonszegéllyel keretezett homokozó sem, emlékszel: közvetlenül a hinta mellett. Az volt a menő, aki ki tudott ugrani a hintából, bele a homokozóba. Egyszer az egyik gyerek  elakadt a betonban, és elörte a kezét. Utána szereltek korlátot a hinta elé, de ha eléggé lecsúsztál az ülésben, akkor a szandid orrával meg tudtad érinteni a vasat.

Mindig egy számmal nagyobb szandink volt, ezért ha sikerült elérni vele a korlátot, akkor anélkül tudtuk megpöckölni azt, hogy a lábujjunk megfájdult volna.

Egy esésre emlékszem még, akkor én estem el a homokozó betonszegélyében: fogócskáztunk, és én voltam a fogó. Át akartam ugrani a betont, de megakadtam, és fejre estem. A fél arcomat lenyúztam, nagyon ömlött a vér, még kórházba is vittek, olyan ijesztően néztem ki. Persze, nem volt komoly, kimosták a sebekből a homokot és a murvát, aztán hagyták meggyógyulni. Egyáltalán nem látszik ma sem.

A forró nyári délutánokra is emlékszem, amikor levágtuk a biciklit a ház előtt, és felszaladtunk limonádét inni. Vagy ledobattunk pénzt fagyira. Még most is látom magam előtt, ahogy a Szabó néni virágjai közé esik a szalvéta-csomag, mi meg nagyon óvatosan lépkedünk a rózsák között (látom magam: térdzokni, szandi, és nagyon rövid nadrág a pipaszár lábaimon, és téged is: szélesebb volt a térded, mint a combod), mert ha véletlenül letörjük a virágokat, akkor Szabó néni nagyon kiakad.

Gyorsan és jól megtanultunk fejben számolni, mert mindig mi intéztük az ilyen jellegű bevásárlásainkat. A fagyisnál nem lehetett megcsinálni, hogy visszatetetjük a gombócot, ha nincs elég pénz. A te fagyid mindig lecsöpögött, én viszont olyan gyorsan befaltam, hogy sosem történt ilyen. Irtózom a csöpögő fagyitól.